Az aradi vértanúkra emlékezünk október 6-án, a nemzeti gyász napján. 1849. október 6-a a magyar történelem egyik legfájdalmasabb napja: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követő kíméletlen megtorlás tetőpontjaként ezen a napon végezték ki Aradon a honvédsereg tizenhárom hős tábornokát, Pesten pedig gróf Batthyány Lajost, független hazánk első felelős miniszterelnökét. Az emléknap alkalmából Hajdúhadház Város Önkormányzata kedden tartotta meg ünnepi megemlékezését. A város főterén, a Hajdúhadházhoz is köthető aradi vértanú, Nagysándor József tábornok domborműve előtt összegyűlt emlékezők közösen rótták le kegyeletüket.
A megemlékezés első részében egy ünnepi műsort hallhattak a résztvevők: a Mandala Dalszínház művészeinek, Bódis Gábor, Bódis-Vajnárovics Viktória és Rozsáyi Márkó tolmácsolásában A költő visszatér című produkció egyszerre volt szívszorító és felemelő.
Az örök érvényű dalokat követően Csáfordi Dénes, Hajdúhadház polgármesterének emlékbeszédét hallgatták meg a jelenlévők. – Van ma egy fontos feladatunk, melynek alapja egyfajta hazafias kötelesség: emlékeznünk kell! Október 6-án, az Aradon kivégzettekre, a szabadságharc tábornokaira, katonai vezetőire, nemzeti, függetlenségi harcunk hőseire emlékezünk. Hősök tíz- és százezrei küzdöttek ebben az időszakban a független, polgári Magyarországért. Hittek abban, hogy Magyarországnak, az itt élő embereknek joguk van ahhoz, hogy a saját sorsukról maguk döntsenek. Mind hősök voltak, a magyar nemzet hősei, a mi hőseink, akikről beszélnünk kell! Megtettük már sokszor. Elmondtuk tízszer, elmondtuk százszor, elmondtuk halkan, méltósággal, s világgá kiáltottuk kitörő lelkesedéssel – olykor némi fájdalommal. De nem lehet elégszer elmondani. Nem lehet elégszer beszélni róla, mert hőseink és dicső cselekedeteik emléke nem enyészhet el a feledés homályában! A hőseink azok, akik a történelmi sorsfordító eseményeknél helyesen választottak utat maguk számára. Nem a könnyebb utat választották, hanem a helyeset. Az áldozatokkal teli, szabadságszerető, büszke, magyar, nemzeti utat – kezdte beszédét Hadház első embere. – A szabadság, a felelősség, a közösséghez való tartozás, a hazaszeretet és a hazához való hűség ma is fontos értékek. S ezek az értékek legtöbbünk életében és gondolkodásában központi helyet foglalnak el. Persze, nekünk jelenleg nem csatatereken kell bizonyítanunk a helytállásunkat – már nem, illetve még nem. A mi feladatunk és küldetésünk most más. Nekünk egy várost kell építenünk! Egy erős, városi közösséget kell építenünk! Ezáltal tudjuk erősíteni, illetve gyarapítani hazánkat és nemzetünket. Szeretettel és hűséggel. De mit kell szeretnünk, s mihez kell hűségesnek lennünk? Ezek azok a kérdések, melyekre mindannyiunknak magunknak kell megtalálni a megnyugtató választ. De, ha figyelünk a múltból érkező üzenetekre, ha figyelünk hőseink szavára és cselekedetére, akkor jönnek majd a válaszok is. S ami talán a legfontosabb, éljünk úgy, hogy őseink áldozatvállalása ne legyen hiábavaló! – zárta beszédét Csáfordi Dénes.
Zárásként katonai tiszteletadás mellett Hajdúhadház Város Önkormányzata, városi intézmények, valamint civil szervezetek képviselői koszorúkat helyeztek el Nagysándor József tábornok domborműve előtt.
