Két korosodó fejkendős néni mellett álltam a buszmegállóban, és akaratomon kívül fültanúja lettem a beszélgetésüknek.
Nem szóltam bele, bár elég nehéz volt megállni. Később úgy döntöttem, hogy ezt a beszélgetést megosztom az olvasókkal, mert a mondanivalójuk tanulságos. Igyekszem pontosan idézni a szavaikat:
– Most mán jól níz ki ez a központ, de szegíny Bocskai alá mán nem jutott a szíp kűbűl.
– Nem, mert biztosan ellopták. Ellopnak itt mindent. Gazember világ ez!
– Osztán ezt a lebbencstíszta követ rakták oda. Na de e se lett elíg. Szígyen, ahogy itt a város közepin kiníz. Nemhogy bevetettík vóna ott is fűmaggal, legalább ződ lenne.
– Azír, hogy felverje a gaz? …
Ez az érem egyik oldala, és egészen másképp néz ki a másik oldal.
Bocskai István lovas szobrát Györfi Lajos szobrászművész készítette. Talapzata annak az ócskatemplomnak az emlékét idézi, amely valamikor a Földi János Iskola régi épületének helyén, egy magaslaton állt. A néni által említett mészkőmozaikkal a szobrászművész Hadház korabeli térképét jelenítette meg, középpontban a templommal. A füves csíkok pedig az akkori utcák sugárirányú lefutását jelzik.
A park átalakítása során az egész területet vakondhálóval látták el. Ebből a védelemből a szobor környéke sem maradhatott ki, tehát a köveket fel kellett szedni. És nem is ártott a felújítás sem, ugyanis a szobor átadásakor még nem ülepedett meg a talaj, ezért a kövek megsüllyedtek, elmozdultak. Most a porladt mészkőlapokat újakkal cserélték ki, és a térképet a szobrászművész irányítása mellett, az eredeti tervek szerint szakavatott kezek rakták helyre. A kövek hézagait fűmaggal szórták be, így a tavaszra majd szépen kizöldül. A szobor környéke ismét olyan szép lesz, mint amikor avatták. Erre a szoborra méltán lehet büszke a város minden lakója
Hadházy Jenő
