Százöt évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot. 2010-ben a magyar Országgyűlés törvénybe iktatta a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező nemzeti összetartozás napját, ami alapján kinyilvánították, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Hajdúhadház Város Önkormányzata a hajdúhadházi Trianon parkban tartott megemlékezést június 4-én, szerdán délelőtt. A nemzeti összetartozás napi eseményen elsőként Csáfordi Dénes, Hajdúhadház város polgármestere mondott beszédet.
– 105 éve követték el a magyar nemzettel szemben azt a példátlan gyalázatot, amikor aláírtuk Versailles-ban, a Trianon palotában a szerződést, ami diktátumnak tekinthető. Melyet aláírtunk, de elfogadni soha nem fog nemzetünk! Ha kimondjuk, hogy Trianon, ebben az egy szóban minden benne van: fájdalom, kétségbeesés, de ott van a hit és a remény is. Trianon – ezt a nevet mi, magyarok szomorúan, dühösen, néha ökölbe szorított kézzel emlegetjük. 1920. június 4-én megszületett a döntés, amit elszenvedtünk, s egyedül volt nemzetünk a legkritikusabb óráiban. Dermesztő volt az egyedüllét, mert senki nem állt mellénk. Mindezt végignézték hallgatva, félve, közönnyel, kárörömmel. Elvesztettünk mindent, ami fontos volt, s ami maradt, az életképtelen állapotba került. Ezt a békét alá lehetett írni, de elfogadni soha! Ugyanis ez a béke meggyalázta a teljes emberiséget, a magyar nemzetet, szétszakította az egységes nemzettestet, valamint a Magyarország Kárpát-medencei területét. Hiszem, hogy akik ellenünk vétettek, elnyerik méltó jutalmukat, remélhetőleg büntetésüket. Ennek tudatában nekünk egy dolgunk van ma Magyarországon és így Hajdúhadházon: egységes, művelt, dolgozó és gyarapodó nemzetet teremteni, amely megnyeri a harcot bárkivel szemben, még mielőtt hüvelyéből kihúzná a kardját. Gondoznunk kell a nemzet kulturális, gazdasági és katonai erényeit; kiművelt emberfők, jól működő gazdasági életre van szükségünk, valamint egy hadseregre, ami elég erős ahhoz, hogy még egyszer senki ne akarja eltörölni a magyar nemzetet a Föld színéről – fogalmazott Hajdúhadház első embere.
Tasó László országgyűlési képviselő egy személyes emlékkel kezdte monológját. – 2010. május 31-e óta van törvénybe iktatva a nemzeti összetartozás napja, ami annak a napnak állít emléket, amikor aláírták azt a szégyenteljes, máig tartó traumát okozó döntést, a trianoni békediktátumot. 15 évvel ezelőtt 302 igennel, 55 nemmel és 12 tartózkodással fogadtuk el a törvényt. A 302 képviselő között lehettem én is, amire nagyon büszkén emlékezem. A trianoni események a magyarságot is megosztottá tették: például a nemzeti összetartozás törvényét sem mindenki támogatta. Minthogy nem gyászolt mindenki 1920-ban, s utána sem, ma meg már végképp nem. Sőt, valójában senki nem akart a magyaroknak elégtételt adni. Valahogy ez elmaradt az elmúlt 105 évben. Lássunk őszintén: az ünnep nem lehet őszinte akkor, ha a hétköznapok hazugok. Akkor most, hogy ünneplünk együtt, egységesen? Hogyan beszélhetünk arról, hogy a kohézió összetart bennünket, magyarokat? A 105 éve történt tragédia óta még csoda, hogy egyben vagyunk. Olyan sokan dolgoznak, dolgoztak ádázul, hogy a magyarok soha ne legyenek egységesek és erősek. Legyünk őszinték, 1920 óta alig volt olyan kiugró időszakunk, hogy erősek voltunk. Hajdúhadházon értik, miről beszélek, mert tudják, amit eddig elértek, azt az összefogás erejének, a kölcsönös tiszteletnek és a feltétlen együttműködésnek köszönhetik. A hadházi emberek mindig olyan szereplőknek adták a megbízatást és a politikai hatalmat, akik jól sáfárkodtak vele, valamint tekintélyt parancsoló teljesítményre sarkallták a közösségeket. Ha mindig odaadunk valamit magunkból a közös teljesítményhez, akkor a nemzet tovább erősödik. Mert a nemzet mi vagyunk, magyarok! S emlékezzünk, mert a magyarok mindörökre összetartoznak! – mondta Tasó László.
A beszédeket követően a jelenlévők meghallgathatták a Csontok és szögek című trianoni emlékműsort Újhelyi Kinga színművész előadásában, akit Horváth Marcell kísért zongorán. A megható és elgondolkodtató előadást követően, az esemény zárásaként katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzták a trianoni emlékművet.
