Tudásod a jövőd!

Százezer felnőtt ülhet iskolapadba Magyarország Kormánya és az Európai Unió képzési támogatásának köszönhetően. Kulcskompetenciáikat fejleszthetik a 18. életévüket betöltött állampolgárok az elkövetkező bő két évben. Az informatikai- és a nyelvképzésnek köszönhetően sokan visszatérhetnek a munkaerőpiacra. A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal által megvalósított, „TÁMOP 2.1.2. Idegen nyelvi és informatikai kompetenciák fejlesztése” című kiemelt projekt olyan támogatást nyújt, amely elősegíti az Új Széchenyi Terv és az Európai Unió közös céljának; a tudás alapú társadalom megvalósulását Magyarországon. A közel 12,5 milliárd forintos összértékű felnőttképzési programban kiemelt figyelem fordul a hátrányos és leghátrányosabb helyzetű kistérségek lakói felé. Bővebben

A karácsonyfa, s rajta a szaloncukor, napjaink karácsonyának természetes, elengedhetetlen kellékei, azonban eredetükkel sokan nincsenek teljesen tisztában. A szaloncukor egyedülállósága, hungarikum jellege sem mindenki által ismert. A karácsony ünneplése egészen a 300-as évekig nyúlik vissza, a mai értelemben vett ünnepléséig azonban még több évszázadig kellett várni. Mára az ünnep egyik legfontosabb jelképe a karácsonyfa lett, mely azonban jóval ősibb szimbolikával bír, mint a keresztény ünnep maga. A fa az Ószövetségben, valamint egyéb hiedelemvilágokban is a kozmikus életerőt szimbolizálja, a pogány hitvilágokban gyakran az istenek lakhelye.

Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A karácsonyi életfa ágait a népszokás szerint Katalin vagy Borbála napján állították vízbe, és az az ünnepre kizöldült, ezzel is az élet diadalát hirdetve a sötétség és a halál felett. Ezeknek a termőágaknak utódaként jelent meg később a karácsonyfa is. A karácsonyfa Európa nyugati felében alakult ki a XVI-XVII. századok folyamán, s a XVIII. századra a német ajkú területeken szinte egészén elterjedtté vált. A szokás Magyarországon a szoros német és osztrák rokoni kapcsolatokkal rendelkező magyar arisztokrata családok révén honosodott meg az 1800-as évek első felében, s kezdetben a városokban, aztán vidéken is viszonylag gyorsan elterjedt. Maga a karácsonyfa alapjául szolgáló fenyőfa is jelkép, a túlélés, az örök élet szimbóluma.

A fenyőfára kezdetben fa és textil díszeket raktak, melyek többségét mindenki házilag készítette, nagyon korán megjelent az isteni fényt jelképező gyertya is. Helyet kaptak a fenyőn különböző édességek, cukorka és mézeskalács is, illetve a XIX. század elején megjelent a szaloncukor. A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet magyar cukrászok fejlesztették ki, s a mai napig, kizárólag mi, magyarok készítjük. Kezdetben természetesen kisüzemi körülmények között, kézi munkával, később fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét. Sok családban azonban a szerény anyagi lehetőségek miatt nagyon sokáig saját készítésű szaloncukor került a fára. A díszítés sokat változott az idők folyamán. A karácsonyfa ágaira gyertya helyett izzósor került és a szaloncukrok, színes, bőséges választékából ma az kerül fel, ami csak szem-szájnak ingere. A XIX. században megjelenő csillogó üvegdíszek mára a karácsonyfák összképének meghatározóivá váltak, képzeletünknek és lehetőségeinknek csak a pénztárcánk szab határt.

Csak egyet nem lenne szabad elfelednünk, mindez csak eszköz – legalább is annak kellene lennie -, ahhoz, hogy megfelelő környezetet teremtsünk egy sokkal magasztosabb érzés, s a meghitt ünneplés megvalósulásához.